A mikroműanyagok mindenütt jelen vannak, és az emberi szervezetben számos helyen kimutathatók. Az előzetes tanulmányok szerint ez veszélyes lehet a már meglévő betegségekben szenvedők számára. A szakértők most új eredményeket mutatnak be a mikroműanyagok emésztőrendszerre gyakorolt hatásáról.
Egy nemrégiben készült tanulmány az érelmeszesedéses plakkokban is kimutatta a mikroműanyagokat, és összefüggésbe hozta őket a szív- és érrendszeri szövődmények fokozott kockázatával.
Ez a cikk a következőkön alapul egy sajtóközleményben a Német Gasztroenterológiai, Emésztési és Anyagcsere-betegségek Társasága (DGVS).
Belélegzzük, lenyeljük az ételeinkkel és megisszuk: minden nap érintkezünk műanyagba csomagolt élelmiszerekkel, vagy használunk műanyag termékeket, például műanyag italos palackokat vagy uzsonnás dobozokat. „Ezeknek a termékeknek a kis összetevői mikroműanyagként kerülnek a szervezetünkbe” – mondja Dr. Birgit Terjung professzor, a bonni GFO klinikák orvosigazgatója és a DGVS médiaszakmai szóvivője.
Bár már jól kutatott tény, hogy az apró műanyagrészecskék szinte minden szervezetben jelen vannak, az egészségügyi hatásokat nehéz bizonyítani. „A műanyagok óriási változatosságát nem lehet laboratóriumban reprodukálni, és a vizsgálatokhoz szükséges összehasonlító alanyok is hiányoznak, akik nincsenek kitéve a mikroműanyagoknak” – magyarázza Terjung a kutatók előtt álló dilemmát.
A kísérletek azért is csak nehezen tudják leképezni a valóságot, mert az esetleges egészségkárosodást nem az akut „mérgezés” okozza, hanem az, hogy a mikroműanyagok évek, évtizedek alatt lassan felhalmozódnak a szervezetben.
Ezen akadályok ellenére számos tanulmány foglalkozik a mikroműanyagok útvonalainak és hatásainak nyomon követésével az emberi szervezetben. Ezek azt mutatják, hogy A mikroműanyagok egészségügyi szempontból releváns tényezőt jelentenek.
A részecskék a tüdőn és az emésztőrendszeren keresztül jutnak a véráramba, és az egész testben továbbjutnak a sejtekbe és a szövetekbe. Minél kisebbek a műanyag részecskék, annál mélyebbre hatolnak a szervezetbe. A kutatók vizsgálatok során már találtak mikroműanyagokat a belekben, a májban, a vesében, a méhlepényben, sőt még az agyban is.
Egy nemrégiben készült tanulmány az arterioszklerotikus plakkokban is kimutatta a részecskéket, és összefüggésbe hozta őket a szív- és érrendszeri szövődmények fokozott kockázatával. „A méret mellett a műanyag típusa is meghatározó lehet abban, hogy a részecskék milyen mértékben szívódnak fel, és milyen hatást fejtenek ki a szervezetben” – magyarázza a professzor . Az első állatkísérletek arra utalnak, hogy a vadonban elöregedett, ezért szerves molekulákkal bevont mikroműanyagok könnyebben áthatolhatnak a bélfalon, és hatékonyabban hatolhatnak be a sejtekbe.
A műanyagot különösen könnyen felszívó sejtek közé tartoznak a makrofágok, az immunrendszer „dögevő sejtjei”, amelyek valójában elpusztítják a kórokozókat, például a baktériumokat. Ezek a sejtek nem képesek a lenyelt műanyagot metabolizálni. A sejttenyésztési kísérletek azonban arra utalnak, hogy a makrofágok bizonyos mikroműanyagok hatására több gyulladáskeltő immunüzenetvivő anyagot termelhetnek.
Továbbá a kis betegcsoportokon végzett kezdeti vizsgálatok azt jelzik, hogy mind a krónikus gyulladásos bélbetegség, mind a májfibrózis esetében több műanyag lehet jelen a károsodott szervben, mint az egészséges szövetben.
A tisztázatlan vizsgálati helyzet ellenére egyre több bizonyíték van arra, hogy a mikroműanyagok korántsem olyan passzívak a szervezetben, mint azt az anyag hosszú élettartama sugallja.
Vegye fel velünk a kapcsolatot, hogy mihamarabb megismerhessük az Ön egyedi igényeit és egészségi céljait. Magyarul beszélő, szakértő csapatunk személyre szabott megoldásokkal segít Önnek a maximális eredmények elérésében.
Keressen minket bizalommal!